Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy egy, önmagát a Heretic és a Hexen szellemi örökösének tekintő játék került elém. Naná, hogy megvettem! Sajnos azonban nem tudott lekötni egy óránál tovább. Az irányítás nagyon idegesítő, a karakterem folyton "lebeg", ezért baromi könnyű vele leszédülni egy-egy magasabb hídról vagy platformról. Az ellenfelek logikátlanul zabálják a muníciót, a hangok nem elég ütősek, az ellenfelek animációi és maguk a sprite-ok közelről nem elég jók, és az átváltozás témát én speciel nem erőltettem volna. Ami azonban tetszett: A zenék nagyon jók, a fegyverek egészen fantáziadúsak, bár a gyenge hangeffektek miatt nem ütnek elég nagyot. A pályá, amiken játszottam, igen impresszívek és jól megtervezettek, és úgy általában a hangulat is rendben van. De valahogy nem eléggé. Nem tudott beszippantani a játék, pedig nagyon tetszik a koncepció. Kíváncsiság kedvéért betöltöttem a Heretic-et, hátha én rozsdásodtam be kicsit. Azt kell mondjam, az még mindig üt. No sebaj, talán majd a második rész...
Azt hiszem azt, hogy a HOMM 3 mekkora király játék, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a fantasztikus magyar közösség, ami a mai napig nem csupán életben tartja, hanem szinte kultuszként imádja, fejleszti, játssza a játékot. A címben szereplő mondat pedig biztos vagyok benne, minden rajongó arcára egyetértő mosolyt csal, miközben mellkasukat átjárja egy melengető érzés, szívük pedig dobban egy nagyot. Nem tudok mit mondani, tényleg. Ha csak egy játék lehetne, amit elvihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor ez lenne az. Megunhatatlan.
Imádom a kilencvenes éveket. Videojáték téren azért is, mert óriási volt a verseny a fejlesztők között, és mindig volt hova rátenni egy lapáttal az előző alkotásokra. A Raven fejlesztői nagyon szépen lovagolták meg a folyamatos újdonság iránti vágyunkat, és az id-el kötött szoros barátságuk legalább három fantasztikus fps-legendát eredményezett. A Hexen 2 mindenben rátett egyet a már említett lapáttal az elődre. A grafikai motort lecserélték az akkor legjobbnak számító Quake II engine-re (id Tech 2.5), a karaktereket látványosabbra, izgalmasabbra változtatták, szintlépéssel erősebbé, hatékonyabbá tehettük őket, stb. stb. Azért nem részletezem, mert tényleg mindenben jobb, mint az elődje. Elvileg. Gyakorlatban ez ma már ízlés kérdése, én speciel a pixel grafikát és a full billentyűzet irányítást jobban szeretem, de a Q2 motor bájai az én lelkemet is melengetik, és a nekromanta fegyverváltás animációja máig elégedett mosolyt csal az arcomra. A puzzle elemek is logikusabbak lettek, de rohadt sokat kell keresztül-kasul járni a pályákon most is. A járékmenet egyébként sokat nem változott az elődhöz képest, de akinek az is bejött, ebben sem fog csalódni. Csak egy kérdésem maradt: kedves GOG, mikor lesz már Heretic 2?
Nagyon sokan támadták a Heretic-et amiatt, hogy túl keveset tett hozzá a Doom-recepthez, és lényegében nem más, mint egy átbőrözött változata az id software remekének. És ez igaz is. De semmi baj nem volt vele, csupán azért morcogtak a morcogók, hogy legyen valami fogás azon a szuper hangulatú játékon. Nos, a Raven-nél nem elégedtek meg ennyivel a srácok, és úgy döntöttek, hogy megmutatják, tudnak ők eredetibbet is alkotni. Felindultságukban a "majd mi megmutatjuk" potmétert kicsit túl magasra tekerték, és egy olyan labirintust alkottak, amiből kijutni, enyhén szólva is kínzás. A játék maga egyébként baromi élvezetes, a grafika a legszebb, amit ebből a motorból valaha kihoztak, a hangok és zenék osztályon felüliek, és az, hogy több karakter közül választhatunk induláskor, akiknek a tulajdonságai, és ami a legfontosabb, a fegyverzete is különbözik, komoly nyálcsorgatásra ad okot. Új ellenfelek, gyönyörű helyszínek, hasznos és ötletes tárgyak, dark fantasy hangulat, magával ragadó zene és hangok. Mi lehet itt a gond? Nos, a pályák felépítése és a megoldásukhoz szükséges puzzle elemek olykor (oké, szinte mindig) nagyon idegesítően bonyolultak lettek. Úgy kell elképzelni a dolgot, hogy minden fejezetet egy ún. hub-ból indítunk, ahonnan különböző kisebb pályákra juthatunk el. a feladat mindig az, hogy a hub-on nyissuk meg az átjárót a következő fejezetbe. Igen ám, de a kis leágazásokon található, igen nehezen észrevehető kapcsolók (puzzle elemek) teljesen logikátlanul nyitnak meg újabb pályaszakaszokat, ezért ugyanazokat a helyszíneket újra és újra be kell járnunk. Magyarán van egy hub, rajta nyolc kis pályarész. Átkapcsolunk egy kapcsolót az egyes számúban, akkor kinyílik egy ajtó a hármas számú pályán, ahol szintén lesz egy kapcsoló, ami kinyit egy újabb ajtót VALAHOL. És ez a probléma, hogy a program nem igazán mondja meg, mit nyitottunk meg, ezért minden pályarászt újra be kell járnunk, és fel kell fedeznünk, mi változott! Akit ez nem zavar, bátran veselkedjen neki!
Ha valaki azt mondja, hogy a Heretic egy fantasy köntösbe öltöztetett Doom, akkor... nos, igaza van... ÉS EZ JÓ! Bár a Heretic nem tesz hozzá sokat az id software által létrehozott recepthez, éppen elegendő a változtatás ahhoz, hogy egy jó kis puffogtatásban legyen részünk. Hangulatos pályák, klassz midi-zene (imádom, nem tudom megunni), néhány jól kitalált használati tárgy, egy közepes, de ilyen stílusú játékhoz pont elegendő sztori (és tegyük hozzá, akkoriban ez is eléggé nagy szó volt), és kész is egy klassz kis lövölde, ahol mágusokat, gólemeket, szárnyas démonokat kell eltakarítani a megmentendő világ színéről. A pályák nem túl bonyolultak, pont annyira zegzugosak, amennyire kell, hogy még frusztráció nélkül végig lehessen szaladni rajtuk. Akár csak tíz percre, akár egy-két órára is jó elfoglaltság. Ja, és imádom azt, hogy egér nélkül is irányítható. Vonaton különösen hálás dolog.
A SimCity 2000 mindig is különleges helyet fog elfoglalni a szívemben, és még ma is képes akár órákra a kijelző elé szögezni. Sokan ekézik a GOG-ot, hogy miért pont ezt a verziót tették elérhetővé, és mivel rengeteg újrázásban volt része a játéknak, megértem őket. Ellenben nekem ez a kedvenc változatom, a jó öreg SE, és a DOS verzió. Máig őrzöm a dobozos verziót... A játékot nem kell különösebben bemutatni (remélem), az egyik legjobb, leghangulatosabb városépítős szimuláció, és bár akik utána jöttek, olykor tudtak akár valami pluszt is hozzáadni, az eredeti recept itt található. Tessék megízlelni újra, mert ezen a klasszikuson nem fog az idő! ahogy Will Wright zümmögésén sem... A GOG által felélesztett verzió nálam tökéletesen, hibamentesen fut.
What a great game this is! A classic labirynth game, where you must memorize every corner, corridor, door. Although I'm a bit old for this kind of brain challenge, but I still love to sit down for a half an hour to clear a level. The password system is old, and may be frustrating, but somehow it works for me, as I usually struggle with saved games, where I'm at, where I'm heading, what's the objective, when I load a game after a few weeks pause. The control is easy and very straightforward, nothing fancy. It's just you, the aliens and some levels to complete. So much fun, I highly recommend it!
First, I have to mention that I couldn't play this game when it came out. Now, I've finished it the first time... and I LIKED IT! I know, this game WAS very late, 3 years after Hexen 2, made in a very late engine, but comparing to the 3 years eralier debuted Hexen 2, which I've played a lot, this game can be much more entertaining than H2. It starts very slowly, the first part is definitely boring. But after the first time travel, the story starts to be interesting, the quests are consistent, the gunplay, the weapons are quite good. With the narration and the VERY few NPCs, this game was better for me than Hexen 2. It was simply better to play it. The sidekicks are funny and the level design is very logical. I must sayí that I've played it with the 1.3 patch, without it, I can imagine this game can be annoying as hell (especially in the last chapter).
this is a great fun tactical and resource-management game, however, a bit slow... and very funny :)
too bad for some bugs, but I think this is a awesome tactical game, and a fantastic obeisance before the classic comic books! FOR FREEDOM!!!
