Egy nagyon jó kalandjáték, rendkívül szimpatikus karakterekkel, zseniális német szinkronnal, szép zenékkel és egy nagyon izgalmas és érdekes sztorival. Különösen tetszett, hogy az előző rész főszereplőjét, April-t is láthatjuk és irányíthatjuk is, az ő gondolatait is meghallgathatjuk. Eszméletlen jól megcsinálták, ahogy a két főszereplő (Zoe és April) történetszála egymáshoz kapcsolódik. Szerencsére ez nem olyan kalandjáték, ahol millió tárgyat felvehetsz és kismillió kombináció van totál nonszensz logikátlanság alapján, épp ellenkezőleg. A játékban viszonylag ritkán kell tárgyakat felvenni és használni, de azok logikusak, így ezek sose okoztak gondot, pont az egyszerűsége teszi nagyszerűvé. Egyetlen egy helyen volt a játék totál logikátlan, ott meg is kellett néznem mit kell csinálni (Wati Corp múzeum). A játék legnagyobb hibája azonban mégse ez, hanem a borzalmasan rossz harcrendszer, ami olyan szinten katasztrofális, hogy a legtöbb játékos valószínűleg a haját tépné tőle, csak a legtürelmesebbek képesek megbirkózni vele. Ehhez képest még a Risen első részében is sokkal jobb a közelharc, márpedig ott is botrányos. A legrosszabb azonban az, hogy a fejlesztők több helyen ráerőltetik a játékosra ezt a nem működő feature-t, inkább úgy kellett volna, hogy opcionális legyen, de sajnos több helyen kikerülhetetlen, emiatt ment le az egy csillag. Nem csak Zoe és April, de Crow karaktere is nagyon tetszett, sőt az övé szenzációs, hatalmas milyen szövege van, ő többször megmosolyogtatott az amúgy komor hangulatú sztori során. Technikai szempontból a játék kiválóan teljesít, korához képest nagyon szép és gyönyörűen is fut, továbbá stabilitás is kiváló. A befejezés nekem nem annyira tetszett, mert én a happy endingeket szeretem, de még egy ok, hogy ránézzek a harmadik részre, ugyanis néhány kérdést és lehetőséget nyitva hagytak. Rég volt, hogy egy ilyen kalandjátékot így élveztem. Hosszúságra sem lehet panasz, nekem 18 órámba telt, ami abszolút korrekt.
